Elkezdődött, a kiscsoport!
Olyan klassz volt a nyár, együtt, sok izgalommal és játékkal, de ennek most vége, itt az OVI!
Amit egyébként a kezdésig nagyon vártak már a gyerekek, és minden alkalommal, amikor elhaladtunk az ovi épülete mellett, büszkén mondogatták, hogy oda fognak járni. Így aztán:
Szeptember 3-tól ovisok lettek gyermekeink. Elnyelte Őket az a nagy épület, sok-sok új gyerekkel és felnőttel. Sírtunk mindannyian. (anya persze csak akkor amikor a Kicsik nem látták) Barnika majdnem két hétig szomorú volt. A vegyes csoport miatt nehezen talált magának játszótársat. Az utcánkban lakó kisfiú is rögtön leszögezte, hogy neki már van barátja, így ne számítson semmi jóra szöszi kisfiúnk. Pannikának könnyebb volt a helyzete. Egy csoportba kerültünk Willner Dórival, aki ugye, jóbarátaink kislánya, tehát nem ismeretlen, sőt folyamatosan babázott Pancsurival. Szívszorító hallgatni néha, ahogy mesélik miket mondanak a nagyobb ovisok. Vajon mi is ilyen kíméletlenek voltunk néha a Kicsikkel, és a mi Nyuszikáink is ilyen "gonoszak" lesznek majd a következő "generációval" jövőre? Remélem nem, sőt sokat beszélgetünk velük arról, hogy mit nem szabad mondani, és mit nem szabad csinálni. Reméljük meg is értik.
A Süni csoportba kerültünk, ahol sikerült anyának és apának igazán klassz jelekre lecsapni az első szülői értekezleten. Pannika Katicabogaras, Barnika teherautós kisovis lett.
Csináltunk csuda klassz ovis ruhatartózsákot. Anya a zipp-záras textiltáskára rajzolt Pannának alkoholos filccel nagy tulipánt, sok-sok kicsi virággal, és a nagy zöld levélre rávasalt egy gyönyörű katicabogarat. Barnínónak a táskájára sok-sok fa, bokor és virág mellett, egy széles országúton cuki kis teherautót halad, melyet szintén oda vasaltunk. Nagyon tetszett nekik, de a hercegnős és verdás tornazsáknak is nagyon örültek.
A tornaórát egyébként nagyon várták már, hiszen Bogyó és Babóca az ovis napot ezzel kezdik Dongó nénivel együtt.
Anya - Apa nagy örömére - a legutóbbi szülői értekezleten bevállalta a szülő munkaközösség vezetését Szilvivel, aki Zsombor - szintén kiscsoportos gyerek - anyukája. Senki nem akarta elvállalni, így a lehető legjobb döntés született, két új anyuka lett megbízva, ezzel garantálva a 3-4 évnyi feladat. Sok-sok ötlet van már anya fejében, reméljük lesz mód a megvalósításra is.
Néhány hete végre eljutottunk az állatkertbe is, ami nagy öröm és csodálkozás volt. Természetesen, ha már lúd legyen kövér, utána fogaskerekűztünk és gyermekvasutaztunk is egy kicsit - Anna, Peti és Gergő nyomán. Hulla fáradtan értünk haza, az alvással - nekünk szülőknek - nem volt gondunk.
Az alvásról annyit, hogy amióta nagy ágyuk van az Ikreknek főleg négyen alszunk a szülői ágyban. Három hét után, azért vannak már olyan esték, amikor hajnalig mindenki a helyén maradt. Talán van remény....
Az elalvás viszont rémálom. Oda kell feküdnünk melléjük, amíg el nem alszanak. És beszélgetnünk kell hosszú percekig, ami viszont egyáltalán nem bánunk, mert olyan édesen mesélnek a napi eseményeikről, hogy meg kell Őket zabálni. Beszélgetünk, mi együtt!
Utolsó kommentek