És ismét 2017. februárjában emlékeinket összegyűjtve, dióhájban beszámolunk az idővonal megtartása érdekében.
Az év állatira sok változás hozott. Először is nyakunkon volt az iskola választás kérdése. Két különböző, ám szétválaszthatatlan gyerek esetében próbáltuk megtalálni a legjobb megoldást. Waldorf iskola kezdeményezés indult Esztergomban, aminek nagyon örültünk, mert első körben - és a sok liberális nevelésre ösztönző és számunkra is szimpatikus cikk miatt - ilyen jellegű iskolában gondolkoztunk.
El is mentem egy ilyen beszélgetésre, ahol űrlénynek éreztem magam, a sok nyugodt, kisimult anyuka között. Mindenki párás szemmel mesélte mennyire csalódott a jelenleg elérhető iskolarendszerben, és a nagy stressznek kitett gyermekeiknek a reggeli kása után nem szeretnének mérget adni. Szaladgáljanak, játszanak és le van ejtve a betűk megtanulása. Én, mint egy űzött vad, ki-be rohangáltam a folyamatosan csörgő telefonom miatt, és úgy éreztem, hogy egy másik bolygóra tévedtem. Aztán jött egy olyan fórum, ahol többen és részletesebben bemutatták azt a szellemiséget, ami kezdetben szimpatikus volt nekünk. Sokáig hittük is, hogy ez lesz a nyerő, de végül Tokodra költözött a suli, ami ugyan nem nagy távolság, de nem mertük felvállalni ezt a kötöttséget. Továbbra is agyaltunk, hogy mi legyen.
Egyik péntek délután, a lakóparki szembe szomszédokkal, Ambrus Krisztáékkal cseverésztünk, s mivel Ő a Szent Erzsébet iskolában tanár, elmondta, hogy egy csodálatos tanító néni, Timi néni lesz szeptembertől az egyik elsős tanár. Mit sem hogy, rá pár percre megjelent Timi néni az utcánkban, teljesen véletlenül, akinek rögtön be is mutatkoztunk, Ő meg szaladt a szomszéd kertbe köszönni a Kriszta gyerekeinek, mert ha már ott van, olyan nincs, hogy ne lássa Őket. Isteni jelként vettem én - Péter ilyenekben nem hisz :-) - és el is határoztuk, hogy jobban körbejárjuk ezt a kérdést. Az oviban, egy rendezvény alkalmából bemutatkozott az összes elsős tanár néni minden suliból, s ott is Timi néni volt nekem a nyerő arc. Kriszta leszervezte nekünk, hogy beülhessünk egy órájára, és megnézhessük miképp foglalkozik a gyerekekkel. Azt hiszem ott el is dőlt a dolog. Szívünkbe zártuk Őt, és nem is morfondíroztunk tovább.
Iskolafelkészítés gyanánt a gyerekek elkezdtek Sugár Zsuzsihoz járni, aki logopédus és fejlesztő pedagógus. A gyerekek oda meg vissza voltak érte. Imádták minden percét, amikor hozzá mehettek. Szépen meg is tanulták a betűket, de csak annyira, hogy a suliban már ismerősek legyenek és ne legyen akkora teher a megtanulásuk. Zsuzsi hihetetlen türelemmel és humorral szerette a gyerekeinket, amiért örökre hálásak leszünk neki.
Voltunk Tiszakécskén egy nagy családos wellness hétvégén, ami szuper jó volt. Docca papáékkal és Petyáékkal együtt pihentünk, amit az összes gyerek végtelenül élvezett.
Májusban sajnos ki kellett költöznünk a lakóparkból, mert eladták a házat, amit béreltünk. Így a legjobb megoldás az lett, hogy Ili mamáék házába költöztünk, aminek a gyerekek végtelenül örültek.
Viszont így lett egy nyuszink, Zokni. Édes fehér nyuszi volt, akinek az elején nagyon örültek az Ikrek és Katuska, de később már csak mi ketten Ili mamával takarítottuk a nyuszibogyókat, meg adtunk neki enni. Jobbnak láttuk visszavinni a családjához. Ma már négy kisnyuszi boldog anyukája.
Túlestünk az ovis ballagáson is. Sírtunk-rítunk, de ez az élet.
Jött a nyár, amit Horvátországban és a Balatonon töltöttünk. Állati jó volt. A képek igazolják is. Olyan szerencsénk volt, hogy a nyaralást lezáró 4 napot Funtek Anita barátnőmmel és három gyermekével - akik Miami-ban élnek - töltöttük Balatonfüreden. Megaszuper volt.
Megtartottuk a gyerekek első szülinapi zsúrját. Sanszos, hogy nem lesz több.... :-) Őrjöngés, kiabálás, kupi..... De cukik voltak. Feladatokat kaptak, locsoltuk őket slaggal, ettünk hot-dogot és tortát. Jó móka volt.
Aztán jött a suli....
Izgalommal mentünk, de minden jól ment. A mai napig tetszik nekik, egyedül a reggeli ébredéssel vannak gondok. Visszapattantunk az időben és az álmos ivadékaimat reggelente öltöztetem, mintha bölcsibe mennénk.
Az iskola kezdésekor még úszni is jártunk hétfőn és pénteken, erről a hideg és a lustaság miatt lemondtak a gyerekek. Remélem, ha kitavaszodik vissza esz minket a fene Attila bácsihoz az edzésre.
Pancsuri természetesen tartotta magát a lovakhoz és elkezdett lovagolni ősszel Nyergesen, míg Barnesz Marcival - régi ovistárs - teniszezik továbbra is. Persze a karjában lévő vas miatt a jobb kezét nem használhatta, de Vidra Federer Barnit ez nem tántorította el a salaktól. Tolta bal kézzel.
Barnuli karjából aztán végül szeptemberben kiműtötték a vasakat, kicsit edzettebb lélekkel, de hasonlóan rettegve mentünk az öt perces műtétre. DE! Kint van, vége, el is felejtjük és soha többet nem beszélünk róla, csak úgy, mint Harry Potter a "tudod ki"-ről.
A karácsonykor már Panninak főleg rajzos és művészeti dolgok jutottak, Barninak meg lego minden mennyiségben.
Ősszel, a szünetben Villányba vittük a gyerekeket, mert hosszasan és állandóan panaszra húzták a szájukat, amikor mi oda mentünk. Nagyon jól érzetük magunkat, wellness-eltünk, kirándultunk és megnéztük az épülő szállodát, amin dolgozom.
Szilveszterkor a Varsányi család vendégei voltunk, nagyon jó buli volt.
És eljött a 2017.
Utolsó kommentek