Borzasztó és szégyenletes. 2014 január 24, van és nekem valahogy el kellene jutnom eddig a napig a legutolsó bejegyzés után. Ha minden igaz, akkor kb. tavaly májusig vagyok rendben az eseményekkel. Ez persze nem igaz, hiszen nap mint nap történnek csodák, amiket azonnal le kellene írni ahhoz, hogy ne a feledés homályába vesszenek a dolgok. Na mindegy, ezt már buktuk. Igyekszem lemenni alfába és feleleveníteni mindent, ami eddig történt, vagy legalább eljutni a jelenig és szinte újévi fogadalomként megígérni, hogy mindent - és tényleg minden izgi és kedves (vagy kissé rohadékos) sztorit leírni méhem gyümölcseiről.
Hát akkor kezdjük is. (vagyis pótoljuk)
Tavaly május. Jesszus. Passz. Az tuti, hogy egyre csak nőtt és nőtt bennük az érzés, a DOLOG, amely mára Himalájává nőtte ki magát, az ÖNTUDAT. Úgy játszanak velünk, ahogy akarnak. Pedig pontosan tudjuk mi Apával, hogy a következetesség mindenekelőtt!!! Rajta vagyunk, isti bizi. De Barnika szomorú szemei - ha egy kicsit hangosabban szólunk rá - vagy Panni, aki a akaratos dominába öltözött érzékenység megtestesítője kuncsorogva, óriási szemekkel pislogva ígérik meg, hogy mostantól aztán már tényleg szófogadó gyerekek lesznek, rögtön vajjá olvad a szívünk és azonnal engedünk egy kis mesét. (főleg ekörül megy a vita, és ezt próbáljuk megvonni tőlük, ha nem úgy működnek, ahogy kéne) Ebben természetesen nincsen semmilyen önzés, ami arról az egy óra CSÖND-ről szól, amikor ezek gúvadt szemekkel, világot kizárva csüngenek a mesehősök ajkán :-)
Marhára nem tudom mi történt tavaly tavasszal. Annyi tuti, hogy bicajozni tanultunk. Barninak nem nagyon ment, nyár végére elkapta a fonalat és talán idén tavasszal nem marad Szentgyörgymezőn, ha mi már az Erzsébet parkban tekerünk. Panninak ment, szinte azonnal. Hála a nagypapáknak, akik rögtön bicajra pattintották az ikreket húsvétkor, majd hála Öcsi papának, aki utána nap nap után még trenírozta a kicsiket.
Aztán jött a nyár. Balaton, Vonyarc, Noel, Kuni, Robi és a kicsi Vince a pociban (Kuniéban!!!!!). Anya dolgozott marha sokat, Apa lett Anya, aztán voltak nagy kiborulások emiatt. Főleg Pannikát viseltem meg, Anya karrierépítése, nap mint nap sírva könyörgött, hogy nem menjek dolgozni, de sajnos menni kellett. Egyszer csak az univerzum (talán) megunta, hogy a gyerekem keresztül jelez felém és egyik napról a másikra kihúzta a talajt a lábam alól. Igazából csak arra nem számítottam, hogy jót tesz velem. Így volt, így van.
Az oviról annyit, hogy kőkemény a küzdelem. A gyerek genyók, ugyanolyanok, mint a felnőttek sokesetben. Csapatokba tömörülnek, a fiúk üldözik a lányokat, kizárják egymást a csapatból, majd visszaveszik és ezzel enyhítik a tőrést a lelkükben. Sokszor felmerül bennem a kérdés, tényleg kell ez a harc egy 4 éves gyerek életébe? Talán így tanulja meg a világ működését, talán egyszer rájönnek arra, hogy mennyire szerencsések, mert nekik mindig ott a tesójuk, akik nem zárja ki őket a csapatból, aki talán egyszer majd védelmezőleg lép fel és leüti (na jó, leszólja) azt, aki a tesóját bántja. Tanítjuk is Barninak folyamatosan, hogy miképp kell egy FÉRFINEK viselkedni, aki megvédi a lánytesóját. Fogékony rá, hála Istennek. Barni cimborái: Matyi és Kis Zsombor, Panni barátnői: Dóri és Emma főleg!
Pannika egyébként igazi hercegnővé cseperedett. Minden ami Disney Princess formát ölt, és minden, ami rózsaszín és csillog, jöhet. Sőt kötelező. Vannak hercegnő ruháink, ékszereink (főleg az enyémek kellenek neki) és persze a korona - örök kellék. Barnika rányomult a Transformerek-re és harcol, megállás nélkül. Számtalan karddal és sisakkal rendelkezik, magára köti a pöttyös takarót - mint köpenyt - és harcol. Általában a mesehősökkel, akiket a tévében lát és mesenézés közben le is küzdi őket.
Kedvenc meséink karácsonyig: (ÚRISTEN, rengeteg van) Merida, a bátor, Aranyhaj, Pocahontas, Tarzan, Mulan, Hamupipőke, Csipkerózsika, Transformers Mentőbotok, Szirénázó szupercsapat, Dóra és Diego.
Jön még egy ovis kirándulás, egy szülinap, egy esküvő és persze a karácsony, ami szintén hosszú bejegyzés lesz és remélem nem kell hozzá 4-5 hónap, hogy le is írjam......
Utolsó kommentek