Az Ikrek

Az októberi hosszú hétvége tele volt izgalommal.
Voltunk játszóházban, amit az Ikrek mindig nagyon-nagyon élveznek. Fel-le szaladgálnak, pörögnek-forognak, jól el is fáradnak, aztán nagy örömünkre jó nagyot alszanak is utána.
Otthon aztán a legkedvesebb játékok mellett nagy mesenézőkké válnának - na jó, néha élünk is ezzel a lehetőséggel, mert olyan jól esik egy kis csend :-) - szóval éjjel-nappal tévéznének, ha hagynánk.
Legfőbb kedvencük Sam a tűzoltó, amiből szinte mindet látták már vagy százszor. Barnika otthon is lepróbálja a riasztást, teljes részletességgel. A falon megnyomja a láthatatlan piros gombot, majd odaszalad a raditorhoz - mivel az egy fax - kiveszi a beleállított papírt és rohan a fürdőszoba ajtófélfájához. Lecsúszik a "tűzoltó rúdon", majd felvéve a piros műanyag mentősapkát rávágódik a kanapéra. Ez testesíti meg ugyanis Jupitert (gyengébbek kedvéért: a tűzoltó autót) Szerencsére van egy "nínózós" kormányunk, amit bekapcsolva már indulhat is a "jármű". A helyszínre érkezést követően félőrülten rohan a szobába, mert "bajba került egy kutya, hát gyorsan segítsünk rajta" kiáltással már ki is menti Floki kutyát a slamasztikából. Rádobva a (kanapé)autóra még vagy harminc szőrös plüssfigurát kiráncigál a szobából, mint Noé az állatok megmentője. Utána hazavezetve a járművet - hangos nínózás mellett -  elégedetten újrakezdi a műveletet.
Cukker. Meg kell zabálni.
Néha Panna is beáll vele, de szegénykémnek már csak egy műanyag edény jut tűzoltó sipka gyanánt. Kicsi lányunk - mint Penny tűzoltó - hűen követi a nagy Sam-et, és segít még harminc plüssel megrakodni az egyébként is roskadozó kanapénkat.
Ez így egyébként nagyon szép, mert azt gondolhatnánk, hogy elvannak együtt játszva egy darabig. Sajnos azonban, ez nem teljesen igaz. Sok esetben nekem is be kell állnom tűzoltónak, fejemre téve egy salátás tálat, hiszen nekem sincs olyan professzionális kellékem, mint Barninak, a hősnek.
Pannika egyébként inkább gyurmázik, és babázik. Szeret rajzolgatni és festegetni is. Ennek legszebb megnyilvánulása az ágya körüli fal, melyet alvás helyett csendben teljesen kipingált. Megkértük kábé ezerszer, hogy ezt ne csinálja, ennek eredménye az lett, hogy már Barni is felbátorította a falfirkára, így már az Ő ágya felett is vannak kriksz-krakszok. 
Mindkettőjük másik kedvenc és mindennapos játéka a főzőcske. Kiskonyhájuk és a barkács asztal, ami szintén konyhaként üzemel, be van állítva a rendes konyhába, ahol Apa mellett Ők is főzik a tarhonyát és a gulyáslevest. Felhasználva a pötyiket, gyöngyöket, gesztenyéket és mindent, amire a szétszórásuk után, olyan frankó rálépni sötétben.
Ehhez kapcsolódóan el kell mesélnünk a koraszülött kontrollon a pszichológus Szigethy Klári néni megkérdezte tőlünk, hogy mivel játszanak a gyerekek, mire mi büszkén meséltük, hogy nagyon szeretnek kotyvasztani a kiskonyhában - különösen Barneszka. A doktornéni első kérdése az volt, hogy tán anyuka nem szokott főzni????
Mire én pironkodva bevallottam, hogy hát esélyem nincs a konyha közelébe kerülni, mivel apa teljesen kisajátította a területet magának. Válasz: nem helyes! Tessék hagyni anyukát főzni, mert a gyerekek rossz példát fognak megtanulni.
Én meg magamban gondoltam: ha csak annyi átkot kapnék az életben, amennyit majd a menyem rám küld, mert Barnika megfőzi neki a vacsorát....