(ezt a bejegyzést egyszer réges-régen elkezdtem, most 2016. novemberében megpróbálom felidézni a múltat és befejezni a lenti eseményeket)
Idén a Jézuska hozta a jelmezeket. Pannika Elza volt a Jégvarázsból, Barni Leonardo, a Tini Nindzsa Teknőc.
Az ovis bál klassz volt, mi csak egy-két órára mehettünk be, utána ők magukban buliztak egész nap.
A jelmezek érdekes módon, most valahogy kevésbé kerülnek elő otthon, mint eddig. Felnőttünk volna?
A 2015-ös év sok szempontból áttörő volt. Március környékén elkezdtek hullani a fogak. Először Pancsuri kezdte el, és hozzá Barnesz csak 3-4 hónappal csatlakozott. Voltak időszakok, amikor cudarul néztek ki.
Sajnos sok mindenre nem emlékszem.... (ez van, ha az ember lánya elhavazásában nem tudja folyamatosan írni a blogot. Bocs Skacok, ha ezt majd olvassátok évek múlva :-( )
Ebben az évben kezdtek a gyerekek úszó edzésre járni és teniszezni. A tenisz állatira tetszik nekik, bár Pannikában felébredt a ló imádat, így nem volt túl sanszos, hogy sokáig ezt az sportot fogja űzni. Pánya Sanyi az "edző bá", aki -elmondásuk szerint - nagyon meghajtja őket, állatira jól csinálja, bár azon reményünk, hogy estére majd jól kipurcannak, gyorsan szertefoszlott. Barni nagy lelkesedéssel műveli egyébként, hisz minden férfi a családban küzd a salakon. Mi más is lenne a példa. :-) 
Megpróbálok néhány fontos infot összekaparni az emlékezetemből gyerekenként:
Barnesz még mindig imád főzőcskézni. Állandóan főzős blogokat néz az Ipad-en, a homokozó konyhának van berendezve, és egyébként meg séf lesz, ha nagy lesz.... :-)
Ebben az évben még egy kis balesetet is szenvedtünk. December 15-én leesett az óvoda mászókájáról, oly nagy sikerrel, hogy mindkét alkar csontja eltört. Azért az az érzés, amikor az óvónéni neve megjelenik a telefon kijelzőjén.... Rohantunk Péterrel és vittük röntgenre. Először abban reménykedtünk, hogy nem tört el, de általában Barnikánk alapos munkát szokott végezni, így hamarosan ki is derült, hogy nem csak, hogy eltört, de másnap reggel meg is műtik... Na kész ettől aztán összeszorult a gyomrunk rendesen. Szegény Kisfiam alig tudott aludni, sírt, rettegett. Másnap a kórházban is, amikor jött érte a műtős fiú az idegtől hányt egyet (a semmit igazából, nem ehetett ihatott). A műtét során két vasat raktak be neki, amit majd ki is műtenek. Ezt meglovagolva rögtön Vasembernek szólítottuk, hogy jobb legyen a kedve. A műtét borzasztó volt. Igaz csak 10 perc volt, de mi az ajtóban állva, gyomrunk remegésével karoltunk egymásba Apukával. Borzasztó érzés, amikor egy "műtő" feliratú helyiség előtt várod, hogy gyermekedet kitolják, vagy valaki mondjon egy jó szót neked.
A lényeg, hogy túlestünk rajta, hihetetlenül büszke volt magára, és mindenkinek mesélte milyen hős is Vidra Barni. :-)
Panneszka, királylány mütyűr mániája nem csökken. Imád minden csatott, gombot, kavicsot. Kistáskákba rejti, dobozokba csomagolja őket. Emellett állandóan rajzol. Dobozok és mappák tömkeleg telt már meg a gyönyörű rajzaival. Ha suttyomban kidobok néhányat, végtelen felháborodással jön és számon kéri a galádságot rajtam.
Dudikának a nyuszik iránt érzett rajongása sem csökkent fikarcnyit sem. Annyiféle nyuszink van, annyi méretben, hogy az földi halandó számára konkrétan felfoghatatlan. De illik is hozzá, és olyan szeretettel bánik velük, hogy egy kicsit sem sajnáljuk tőle. A fogtündér - aki ebben az évben igen járatos volt nálunk - több plüssel is megajándékozta édes Kislányunkat.
Barni rajza a családról :-)
Panni rajza rólunk :-)
A nyarat Balatonon töltöttük a szokásos és csodálatos barátokkal, egyéb nem sok történt.
Jöhet a 2016 :-)
Utolsó kommentek