Oly sok szó esett már gyermekeink fejlődéséről és az aktuális eseményekről, de még soha nem írtunk igazán semmit azokról a személyekről, akik jóvoltából még nem kerültünk diliházba és az Ikrek is szépen okosodnak, cseperednek.
A "nélkülük nem sikerült volna" most itt következik, pusztán hálánk jelélül és később Panninak, Barninak, hogy tudják mekkora csapat mozgott a színfalak mögött, amíg Ők dicsfényben úsztak a "színpadon".
Nagyszülők:
Végtelen köszönet szüleinknek, akik hihetetlen türelemmel és szeretettel játszanak, gügyögnek, bohóckodnak és fáradhatatlanul tanítanak meg mindent az Ikreknek. Ha Ők négyen nem laknának a közelünkben, szürkébbek lennének a hétköznapok mindannyiunknak. Ili mama, Judit mama, Docca papa és Öcsi papa. Sokszor jobban örülnek a Kicsik a nagyszülőknek, mint nekünk. Mindig nagy a boldogság, ha valamelyik nagyszülőnél lehet garázdálkodni. Garantált a ropi, a sajtos és egy csomó csuda finom nyalánkság, amit a mi Mütyűrkéink be is puszilnak azonnal. Persze a legfontosabb a feltétlen szeretet, a maximális törődés és a játékosság amivel gyermekeinket kényeztetik Ők négyen. Millió és egy köszönet érte. 

Dédszülők és keresztmama:
Apa nagymamája, Eta dédi hála Istennek, kicsattanó energiával kergeti, pátyolgatja, szeretgeti Pannit és Barnit, amiért mi nem tudunk elég hálásak lenni Neki. Reméljük, hogy még legalább száz évig így marad. Vele együtt keresztmama is, aki Eta dédi tesója, végtelen kedvességgel foglalkozik gyermekeinkkel, amit szintén nem tudunk eléggé megköszönni Neki.  
Anya nagyszülei, a nyergesi dédiék betegségeik miatt sajnos nem nagyon tudnak résztvenni a mindennapjainkban, de mindig nagy boldogság számukra, ha találkozhatnak a Kicsikkel. Rendszeresen ellátjuk Őket friss fotókkal, így ha kedvük szottyan a gyönyörködésbe, megtehetik bármikor.
Anya, anyai nagymamája, (szintén) Eta dédi, sajnos már nem találkozhatott a Kicsikkel, de én tudom, hogy angyalkaként figyel és mosolyog ránk fentről mindig. Ha itt lenne velünk, Ő is végtelen szeretettel és türelemmel pátyolgatná Pannit és Barnit, hiszen Milánnal, a keresztfiúnkkal is ilyen angyali kedvességgel törődött mindig. Biztosan "angyalkáimnak" hívná Őket, ahogy engem is, és ahogy mi is gondolunk rá folyton, hiszen hiába múlt már el négy nyár nélküle, a hiánya pótolhatatlan számunkra.  

Testvéreink, a keresztszülők és családjaik:
Hihetetlen szerencsések vagyunk, mert tesókáink, Petya és Eszter szintén részei lehetnek a mindennapi életünknek. Eszter és Norcsi jelenleg (de csak egyelőre) gyermeknevelési "nehézségektől" mentesen, fáradhatatlanul simogatják szeretetükkel Kicsinyeinket. Viszonozni fogjuk, ígérem!
Petya, Kata, Milán, Katuska és a hangos, zűrzavaros délutánok, amikor is a négy gyerek őrjöngésétől mit sem hallunk egymás szavából, olyan feltöltődések, amik nélkül üres lenne az életünk. Remélem gyermekeink is ugyanazzal az elválaszthatatlan kötéllel lesznek összekötve, mint mi négyen. 

Rokonok, barátok, barátnők
Örök hála minden barátunknak, rokonunknak, akik ha nem is közvetlenül a gyerekek körüli zűrzavarban segédkeznek elsősorban, hanem óriási szolgálatatot tesznek azokkal az együtt töltött, szabad órákkal, amivel újratöltve visszapattanhatunk az "ikres-mókuskerékbe".
Egy valakit mindenképpen szeretnék/szeretnénk kiemelni, aki nem más mint Víííííí (Virág), aki szinte nap mint nap leveszi vállunkról az édes "terhet". Akkor jön, amikor mi már mennénk :-) Így aztán maradunk és nem őrülünk meg teljesen. Az elmondhatatlan és kifejezhetetlen segítségért gyerekünkké fogadtuk, így tudtuk magunkhoz láncolni egy életre....:-) (természetesen ebben csak kicsi az önzés ;-))