Az Ikrek

Őrület sok dolog történt velünk. 
Először is volt egy csuda mozgalmas családi mikulás. Összegyűlt a család apraja-nagyja és egy igazán klassz játszóházban - gumiszoba-szerű - tornateremben hulla fáradtra ugráltuk magunkat. Nagyon izgalmas volt, mert megjött Pisti Mikulás, aki szokásos humorral kezelte le az összes gyereket. A mieink kissé megszeppenve, de We will rock you-t énekelve vették át a csomagot a piros ruhás csávótól. A felnőtteknek is volt klassz program, minden anyuka bőszen kreatívkodott, és saját ajtó kopogtatót készített fenyőágakból és szépséges díszekből.
A  mikulás party után az óvodában is volt műsor. Nagyon édesek voltak a gyerekek, ahogy kézenfogva énekeltek, szavaltak. Az Ikrek kissé bomlasztóan viselkedettek. Pirongtunk is rendesen a két mamával együtt, ahogy többi jólnevelt gyerek mellett ugra-bugráltak, üvöltve visongtak és rohangáltak. Szegény óvónők alig tudták őket kordában tartani, a végén közölték is, hogy legközelebb kicsit szigorúbbak lesznek velük.
Aztán egyszer csak eljött a karácsony. Nagyon-nagy izgalommal vártuk már, hogy a Jézuska elhozza mindazt, amire már oly nagyon rég várunk. Volt is boldogság.
Barnikának természetesen dobot hozott a Jézuska, Pannának a Chou-chou baba volt a boldogságának tárgya. Emellett persze még tonnányi ajándék bővítette az eddigi játékhalmot szobájukban. Barneszkának a Sam a tűzoltós eszközök, főleg a zenélő sisak a kedvence, melyet azóta sem vesz le a fejéről. Panna, a Barbie-k bűvöletében él, és ugyanolyan hajat szeretne, mint nekik van :-) Hát majd kenegetjük valamivel, hátha segít a kis szöszmöszökön.
A karácsony egyébként nagyon szép és mozgalmas volt. Volt nagy családi jövés-menés, aztán rokonlátogatás, sok puszi, szeretet. Ezt mind nagyon élvezték az Ikrek. Egyetlen bibi volt csak a rendszerben. A Jézuska és a Mikulás hogyan jönnek be a házba? És ha bejönnek, akkor más is be tud jönni, így hatalmas logikával ezt ki is találták maguknak a Kicsik, és folyamatosan hajtogatták: Félek az ablaktól! Szuper, így akarjon álomvilágot fenntartani a szülő. 
Tavaszig borzasztó volt az idő. Hideg volt, untuk már az öltözést, ezt persze mindig el is mondták a gyerekek. A hóban volt nagy szánkózás Dobogókőn, otthon hóember, minden a szokásoknak megfelelően kipipálva.
Végre jött a nyuszi és ez a mocsok, elvitte a dudikat. Kissé bátortalanul, de kis kosárba kiraktuk, a házban fellelhető összes cumit. Persze előtte megmutattuk nekik, hogy a nyuszi bazi jófej és olyan klassz pedálos bringát hoz, hogy leesik az állunk a csodálkozástól. Na ez hatott. Legalábbis Panninál mindenképpen, Ő simán összegyűjtötte az összes cumiját és vitte. Barnika kicsit határozatlanabb volt. Őt meg kellett győznünk arról, hogy, ha nagyon fog hiányozni, visszakérhetjük a Nyuszitól. Persze azt kikötötte, hogy nem megyünk be a nyuszihoz, mert mérges lesz. Majd kiadja a kerítésnél, és cserébe inkább viszünk neki csokitortát, hogy ne haragudjon. Na de ott volt, még a kérdés, hogy a nyuszi honnan fogja tudni, hogy melyik a mi cumink? Jó kérdés. Valami nagyon frappánsat próbáltunk kitalálni, azt hiszem annyi volt, hogy a nyuszi pontosan tudja, hogy melyik kié volt. Persze a sztorihoz hozzátartozik az is, hogy valamikor télen Barnika egyetlen agyonrágott cumija kilyukadt. Ami nagy érvágás volt, bár ne csoda, hisz 3 éve kizárólag azt az egyet vette csak a szájába. Két napig sírt, vele aludtunk, de nem segített. Volt egy teljesen ugyanolyan cumi, mint a régi, csak új volt még. Nagy nehezen "megkóstoltattuk" vele, de azzal az volt a baj, hogy még benne van a levegő és nem lapos. Apa hústűvel kilyukasztotta, de úgy sem kellett még 1 napig. Aztán akkora lett a fájdalom, hogy bevette a szájába és boldogan mondta, hogy ez ugyanolyan, mint a régi dudi. Na ezek után nekimentünk a nyuszival a teljes cumi-likviditásnak. 2 hétig simán nem akartak elaludni, órákig könyörögtünk, énekeltünk, melléjük feküdtünk. Aztán mára már csak a szórakozás része van meg. Ugráltatnak, nyöszörögnek, kijönnek, bármit, csak aludni ne kelljen. Mi meg bármit, csak aludjanak már.....