Az Ikrek

A dac korszak virágkorát éli Nálunk! Ranschburg Jenő bácsi szerint ez a 36-40. hónapig tart, így egyértelműen kimondható "Ez az év még NEHÉZ lesz!". A 40. hónap pont 2012. december 30-án telik le. Talán szilveszterkor már könnyebb lesz :-) Nagyon várjuk....
Miben nyilvánul ez meg? 
Sorlom:
Hiszti 24 órában! Mindennapos a verekedés, lökdösődés és a verseny a játékokért, vagy Anyáért, Apáért. Feszegetik a határokat erőteljesen. Nem akarnak semmit, amit mi. (tudatosan használom a többesszámot, mert sajnos sem Pannával, sem Barnival nem könnyebb) Az öltözködés horror, de hála istennek minden nappal közelebb kerülünk a tavaszhoz, amikor már nem kell a pufinaci, sapka és a többiek. Hihetetlen nehezen indulunk el akárhova. Hosszas könyörgés és taktikázás után sikerül csak valahogy felöltözni. Be kell dobni mindig valami szuper izgi kinti tevékenységet pl. kuka kihúzás, autó letakarítás kiskefékkel, stb., hogy végre kicsaljuk Őket a játékok mögül. (azt már meg sem említem, hogy mindig amikor a legjobban rohanunk kezdenek el kakilni, a friss pelusba, hosszú perceken át. Már arra is rájöttek, hogy ezzel tudják húzni az időt. Néha 10 perc után is - amikor már szeretnénk Őket "kipucolni" - mondogatják "Kakilok még!!". )
Egymással egyre többet játszanak és huncutkodnak. Sokszor számunkra teljesen érthetetlen dolgokat magyaráznak egymásnak és hangosan nevetgélnek közben. Barnika imád énekelni és mondókázni, ezt igen gyakran teszi is, amit Panni is kezd átvenni ügyesen és sokat dudolászik, mondókázik játék közben. Szinte be sem áll a szájuk egész nap. Ha valamelyik elkezd valamit mondogatni és az a másiknak is tetszik, és ne adj isten ismételgetné, az ötletadó hangosan ráüvölt: Én mondom!!!! És akkor elkezdődik a vita, hogy ki is mondja. Ez a párbeszéd szinte mindennapos nálunk. Sokszor mi is megkapjuk, hogy fogjuk be az etetőnket, mert "Én mondom!!!". Az ének mellé pár napja igazi tánc és "riszálás" is társul. A Madagaszkár mese zenéjéből jött a manapság kedvenc játékunk, ami a következőképpen néz ki: elkezdem (anya) riszálni a hátsómat, mögöttem valamelyik gyerek fogja a combomat és énekelem a "riszálom úgy is úgy is...." majd az utolsó úgy is-ra (hát hogyan is írjam, nem szépítek) leseggelem (ellököm a popómmal) a mögöttem álló, hangosan viháncoló gyermeket. Mire Ő nagy huppanással landol a nappaliban pokrócokból épített "hancúrdombon". Hát ezt játsszuk hosszú-hosszú percekig. Nem tudják megunni.
Most egyébként ismét betegek vagyunk, és csak remélni tudjuk, hogy a jövő hét pénteki farsangi bálra meggyógyulunk.
Történt minap, hogy a bölcsibe mentünk a skacokért, amikor is Apa rákérdezett Valikánál (a dadusnál) arra, hogy mit kell tudni erről a bálról. Majd meglepetten közölte, hogy gyermekeink már előadták, hogy Ők királylánynak és királyfinak öltöznek, sőőőőttt már meg is vannak a jelmezek. Ennyi. Eldöntötték és kész.
Mondjuk ez nem meglepő, mivel Panni többször előadta a bölcsiben, hogy itthon rendszeresen bilibe pisil. Hát persze... Lódít a kisasszony elég rendesen.
Nem mondom egyre ügyesebbek és nagyon sokszor száraz már a pelus alvás és játék után is, de maguktól még nem mindig szólnak.
Ha már a bölcsiről van szó, akkor azt is szeretném "papírra" vetni, miképp aláznak minket ronggyá az Ikrek. Megkértük Ildikót és Valikát, hogy otthagyva náluk a videokameránkat örökítsék meg nekünk a gyerekek bölcsis viselkedését. Megtettét. Bár ne tették volna ilyen ügyesen. Ugyanis egyértelműen kiderült számunkra, hogy minket szülőket ahol lehet gyaláznak. Olyan példásan esznek maguktól a bölcsiben, hogy nem hittünk a szemünknek. Itthon minden egyes étkezést porszívózás, és folttisztítás követ.
A bölcsiben evés után maguktól visszaviszik a tányért - nem úgy mint itthon. Előfordul az is, hogy a tányér a nappali közepén landol, félig főzelékkel, közben egymásra hangosan hahotázva - utána önállóan mennek az ágyba, leveszik a cipőjüket, amit egymás mellé tesznek. Hangsúlyozom: EGYMÁS MELLÉ SZÉPEN!!!! Nem levéve elhajítva, hogy aztán keresgethessük naphosszat ébredés után. Majd csendben lefekszenek és alszanak. 
Nálunk az alvást egy példával tudnám a legjobban szemléltetni. Ágybafektetés után betettük a kamerát a komódra, hogy rögzítse mi zajlik a szobában. 37 percig tudott a kamera működni, utána lemerült..., az Ikrek természetesen nem. Volt azon minden, ugrabugra, falról matrica letépés ("ragasztózzunk" felkiáltással), verekedés, ének és Apa királyfis, királylányos meséjénél megszakad a felvétel. Utána még kb. 10 percig hancúroztak, majd elaludtak. Hát ez itthon így megy.....
Az alvásról annyit, hogy Barnika konkrétan beköltözött hozzánk. Az éjszaka folyamán valamikor felébred és közli "nem akajok aludni", majd átmegyünk hozzánk, befekszik középre és ott szunyál reggelig. Néha Panni is csatlakozik, és akkor már csak lapjával férünk el az ágyon.Barnival is pont annyi helyem marad, amilyen széles vagyok. A karom vagy esetleg a felhúzott térdem már a levegőben fityeg. A kialvatlanságunk most már tényleg a csúcsponton tart. Király! Mi jön még??? 
Panni királylányról még annyit, hogy nagy gyűjtögető és mütyürkéző a lelkem. Kiságyában annyi a vacak, amivel alszik, hogy neki is csak minimális hely jut az alvásra. (amikor elaludt, persze kipakolunk, de aztán az összes cucc vándorol vele a nap folyamán)
Egy gyors leltár, ami az ágyban fellelhető:
síró-nevető nagy baba, közepes baba, kisbaba, sima maci, szőrös maci, két fehér szőrös maci, nyuszibaba, (régen) zenélő rágóka, vonatos rágóka, békás rágóka, néhány golyó - éppen melyik - azt hiszem ennyi. ( de lehet, hogy kihagytam valamit :-))