Ismét több eseményről kell beszámolnunk, hiszen túl vagyunk a karácsonyi őrületen és nagyban lessük a havazást a hóemberépítésre és szánkózásra várva.
A karácsonyt sikeresen "átvészeltük". Szenteste hozzánk jött a család, így megúsztuk a nagy jövés-menést. 24-én reggelre a Jézuska meghozta a karácsonyfát, amit a reggeli ébredés után sokáig csodáltak az Ikrek. Nagyon tetszett nekik és imádták birizgálni a díszeket. Az ebéd utáni alvásból már úgy ébredtek, hogy a nappali telis tele volt nagyszülővel és dédimamával. Volt is nagy csodálkozás a tömeg láttán, főleg amikor az ajándékok kerültek kibontásra. Nagyon tetszett nekik a sok ajándék, amit a Jézuska és segítői hoztak Nekik. Barnika félt az angyalkáktól, így Ő ragaszkodott ahhoz a verzióhoz, hogy a Jézuskának a Mikulás segített. Panni csípi az angyalokat, a mai napig is emlegeti, hogy ha rosszalkodik: "Az angyalkák figyelnek". Ettől persze nem lesz jobb kislány, csak leszögezi magában a tényt.
Az ajándékok közül a kiskonyha, a nagy tűzoltóautó és a sok-sok kirakós játék mellett Bogyó és Babóca volt a sláger. A konyvet is és a DVD-t is imádják a mai napig. Néha azt veszem észre magamon, hogy az Alma együttes "babócás" nótáját dúdolgatom. Azt hiszem nem nagy gáz, ha bevalljuk, mi is komáljuk ezt a két kiscsávót.
A két ünnep között aztán bepótoltuk a nagy rohangálást. Jöttek hozzánk is, és mi is mentünk jobbra-balra.
El is fáradtunk rendesen. Az igazság az, hogy már a nagy ünnep előtt kicsit kikészítettük magunkat, egy szobacserével. Kitaláltam ugyanis, hogy a gyerekek most a Jézuska miatt is annyi játékra tesznek szert, hogy megérdemlik a nagyobb szobát. Át is cuccoltunk egy este alatt, de az apróságok elpakolása még napokig feladat maradt. A Kicsik először nem igazán értették, hogy most miért is alszanak anyáék szobájában, de amikor Apa felfúrta a plafonra a hatalmas madárfészekhintát, már nem is foglalkoztak vele.
Barnika azért hosszú napokig esténként mondogatta "hazamegyünk", ezzel valószínűleg a régi szobáját szerette volna visszakapni. Mára belenyugodott és elfogadta a helyzetet. Ez mondjuk csak abban a formában igaz, hogy szinte minden nap éjfél és 3 óra között felébred és átkéretszkedik a mi ágyunkba. Ott aztán még egy órán keresztül keresi helyét, és persze azt a pozíciót választja, ahol a feje az én nyakamat nyomja, a lábai Apukája veséjét rugdossák. De végre elalszik, így én is követhetem. Az éjszaka folyamán aztán 8-10 alkalommal beleüvölt a fülembe, valami vicceset amiről nyilván álmodik. Észrevehető, hogy a napi eseményeket dolgozza újra a kicsi agyacskája, mert mindig olyasmiket kiabál, amit valószínűleg traumaként élt meg a nap során. Pl. Panna ne vedd el, enyém..., ez az én gyurmám....., nem hoztam a bölcsibe a vaucimat.... (ilyen persze nem fodulhat elő, de valószínűleg fél tőle)" és hasonlókat. Arról már nem is teszek említést, hogy az esti altatás is horrorrá vált. Körülbelül egy óráig tart mire elcsendesednek. Ez többnyire 5-6 Anna, Peti, Gergőbe és Apukájuk fantasztikus "királyfis, királylányos" meséjébe kerül. Ha ezeken túl vagyunk és legördítette magukba 2-3 dcl teát, jöhet Anya az Este jó-val. Mire elalszanak, totálisan leharcolva ülünk és nézzük egymást Apával tanácstalanul.
Nagy kínomban Ranschburg Jenő bácsi okosságait olvasgatom, amiből pusztán egy dolog szűrhető le: Türelem, türelem, türelem. Kösziiiiiii!
Utolsó kommentek