Az Ikrek

Pannikánkban erőteljesen éledezik a királylány-tudat.
Egyik napról a másikra kitalálta, hogy Ő kizárólag a Barni etetőszékében hajlandó csak táplálkozni. Az eléjük kerülő tányérok közül is, általában az kell neki, amit a Barnesz elé teszünk le, először. Fennhangon kiabálja: Mási, mási!
Ez mára odáig fajult, hogy ma az ebéd utáni alvás alkalmával, nem volt hajlandó a saját ágyában aludni. Addig hisztizett teljes erőből, míg végül - Barnuska megunva tesója jelenlétét az ágyában, átkerült Pannesz "rezidenciájába" - és a királykisasszony egyedül uralhatta Öcsikéje fekhelyét.
A múlt hétvégi kerti sütögetés alkalmával, a Kicsik - Katuskával kiegészülve - kisasztal mellett fogyasztották el az ebédet. A képen egészen jól látható, hogy az egyetlen karosszéket Pannesz uralta - ehhez ragaszkodott - míg a többiek kissámlin tudtak csak az asztalhoz férkőzni. :-)
Azt most nem is ecsetelném, hogy micsoda tortúra bárhova is elindulni Panni-királylánnyal. Kizárólag Ő akarja kiválasztani a pólóját, cipőjét és sapkáját (ami általában Barnus kockás siltes satyija). Persze törekszünk arra, hogy Pannesz nyiladozó szárnyait letörögessük, de egy idő után feladjuk. Mi is csak emberek vagyunk.....  
Nem igazán értjük ezt a folyamatot kicsi lányunk természetében, de július 6-án - több mint fél év után - megyünk a koraszülött kontrollra és ott konzultálni fogunk kedvenc pszichológus doktornéninkkel.
Mellesleg azt nem is említem, hogy az Ikrek között gyakori a versengés Anyáért. Ebbe a harcba már Barnuska is beszáll - a többi Panni-akciót hihetetlen nyugalommal és beletörődéssel fogadja (egyem a kicsi lelkét) - de az Anya-harcot már Ő is komolyan veszi. Mostanában az is megfigyelhető, hogy Apukájuk intenzívebb jelenléte sokkal erősebb kötődést eredményez. Egyre több az olyan szitu, amikor üvöltve követelik "apuszí"-t. 
Barnusa kis szívét eltalálta Ámor nyila. A szomszéd ikerlányok Dalmája, nagy favorit számára. Állandóan emlegeti, keresi, kutatja, kiabál neki és igazi angyal-mosoly kanyarog pofiján, ha Dalma végül játszik is vele egy kicsit.  Noémi, aki a tesója Dalminak igazi tündér a gyerekekkel. Hihetetlen türelemmel tanítgatja és pátyolgatja Őket, míg D. némi távolságtartással és nagylányos hűvösséggel általában (le)kezeli gyermekeinket. A 6 éves (!) lányok közül mégis Dalmi a nyerőbb, bár mi erőteljesen marketingeljük Noémit :-). Röhej, hogy már most beleröfögünk a párválasztásukba. Mi lesz később...?
Barnus kedvenc játéka egyébként a labda (ahogy Ő mondja jabja). Olyan ügyesen pörgeti meg az összes méretű labdát, hogy csak lesünk. Amikor pörög a pötty, boldogan kiabálja "canci, canci". Ez a centrifuga megfelelője - mivel, hogy az is pörög, mint a fene.
Új családi hobbink a bicajozás. Be is szereztük a szükséges kellékeket, a gyerekeket beültetjük magunk mögé és tekerünk. Nagyon élvezik, csak a sisakot eddig nem voltak hajlandóak viselni. Barnusra még most sem lehet rákönyörögni, Pannesz viszont meglátta benne a szépséget, és a játszótéri csúszdázásnál már nem is akarta levenni.
Őrületesen sok szót mondanak már, egyre ügyesebbek, és mi is próbáljuk kamerával rögzíteni a fejlődésüket. 
Kettejük közül talán Barni beszél még mindig többet és egyre ügyesebben. Néhány napja engem csak Anya-manyának, apát Apajának szólít, de ügyesen mondja az anyuszi és apuszít is. (sőt tudják már a rendes neveinket is, és a mamák-papák neveit is)
Az éjszakai - és persze a délutáni - altatás még mindig nagyon nehézkes. Nem hajlandóak egyedül elaludni, bent kell lenni valamelyikünknek és 826x elénekelni az Este jó, este jó - vagyis a Családi kör című - dalt. Kiokoskodtuk Apával, hogy biztos félnek valamitől. Először azt hittük a sötéttől, de amikor résnyire nyitva maradt az ajtó, Barnesz kérte, hogy csukjam be. Utána kitaláltuk, hogy a Déditől kapott nagy kutyust - nevén nevezve Flokit (aki Apáék kutyusa volt régen) - odaállítjuk az ágyukhoz, jelezve, Ő vigyáz ránk. Ez talán bejött, mert valamivel könnyebb most, de még mindig nem az igazi. Mindenesetre mindig keresik Panni: Tokit, Barni: Fokit, mert neki ott a helye. 
Éjjel még mindig 3-15 alkalommal ébredünk :-(