Az Ikrek

Itt volt a karácsony. Őrület volt, megint. Mi és a nagyszülők is izgultunk, hogy vajon mit fognak szólni ehhez a hűhóhoz a Mütyürkék. Igazából csak a karácsonyfa okozott némi figyelmet, nem igazán értették mi a szösz ez a szobában, de mára mint egy új bútordarabot, tök közömbösen vizslatják. Leszámítva a csillogó-villogó díszeket, amiket - amint alábbhagy a figyelmünk - azonnal macerálják a kis kezükkel, vagy a lábukkal - az ágyról.
Szenteste napján, a délelőtti alvás alatt felállítottuk az újonnan vásárolt műfenyőnket. Azért döntöttünk emellett, mert a környezettudatosság mellett, Panni mindent megeszik a földről, és a tűlevelek nem éppen a megemészthető kategóriába tartoznak. Mellesleg nagyon szép sűrű és formás is a 180 cm-es karácsonyfánk.
Amint felébredtek, rácsodálkoztak a nagy világító "zöldségre", majd megtalálták az ajándékokat. Zenélő-beszélő széket és zongorát kaptak. Mindkettő nagyon édes, ráadásul Barni igazi rajongója lett a széken elhangzó két kis dalocskának. Az első slágerek! Tudja már, hogy miképp kell kapcsolgatni a játékot ahhoz, hogy felcsendüljön a kedvenc szám. Amint meghallja, hihetetlen édesen kalimpál a kezeivel. Táncol. Panni is persze, de ez nála nem újdonság. Ami viszont igen, az az, ahogyan a fejét illegteti-billegteti. Igazi kis táncoslábú babáink vannak.
Ajándékozás után felnyergeltünk Judit mamához és Öcsi papához, ahol Eszter és Norbi is velünk együtt elfogyasztotta a karácsonyi halászlevet és rántott halat. Utána jöttek az ajándékok, dömper, markoló, baba, mesekönyvek, Lego és egy csomó hasznos holmi. A babát Judit mama után el is neveztük Judy babának. Kezdetben Pannit inkább az autók érdekelték, de ma már megmarkolva Judy copfjait ül a zenélő széken és énekel a Művésznő.
Fél hétkor átiszkoltunk Ili mamához és Docca papához, ahol Milánnal és Katussal együtt kutatták az fa alatt rejlő újdonságokat. Velünk voltak a Nyergesi dédiék is, aminek mindenki nagyon örült. Édes topánok és persze sok-sok játék várta őket ott. Mindegyik kellő hangossággal zenél, zörög, beszél és kuncog. Egyik kedvenc a Tanuló kutyus, aki édesen beszél és kuncog, valamint a krokodilos xilofon. Kőkemény zenei okításban van részük egyébként a Kicsiknek, hiszen a zongora mellett, a már említett xilofonnal, csörgő dobbal, rumbatökkel és éneklő, zenélő játékokkal gazdagítottuk őket mindannyian. Ili mamáéknál este fél kilencig kergettük a négy gyereket, majd hulla fáradtan haza osontunk, fürdettünk és rekord sebességgel elaludtunk. Húztuk a lóbőrt egészen fél tízig mindannyian.
A következő napok igen zsúfoltak voltak. Ebédeltük Judit mamáékkal és Eta dédiékkel együtt, majd ebédeltünk Ili mamáékkal, ahol billiárd golyókat gurigattunk az asztalon mászva. Voltunk barátoknál és itthon is négyesben. Jó volt. Sokat nevettünk, játszottunk, énekeltünk, majd....
December 31-én elindultak végre ezek a Tündérek. Igaz még mai is részegesen imbolygunk, de egyre több időt töltünk két lábon. Láthatóan őrülten büszkék magukra, és élvezik is. Mi is. De azt majd még jobban, amikor már a lépcsőn is egyedül jönnek majd fel. Most arra várunk nagyon....