A múltkori méreckedésből kimaradtak a lábméretek. Panninak még a 18-as cipő is jó még, de leginkább 19-es és 20-as cipőket, csizmákat hord már. Barninak a 20-as cipők éppenhogy jók még, de leginkább a 21-es lábbelik a kényelmesek számára. Egyébként nem is nagyon szereti őket, kész kínszenvedés mire feltornázzuk a lábára. Panni ennek teljesen az ellentéte. Anyára ütött, akinek soha sem lehet elég cipője és csizmája. Reggel már hozza is a Crocs papucsát és mutatja a lábát, ahova szeretné, ha gyorsan felkerülne. Egyébként minden cipőt imád, úgyhogy rá nagyon könnyen fel lehet passzintani a csizmákat és cipelőket.
A múltkori bejegyzés óta újdonságképpen annyit tudunk megemlíteni, hogy Panni néhány másodpercig már képes egyedül állni, sőt ma már néhány lépést is tett Anya felé, hogy a karjaiban landoljon. Barnuska nem akar állni, Ő mint a szélvész úgy mászik, és csattogó tenyereivel berepüli az egész lakást. Mindketten imádják, ha kezüket fogva sétáltatjuk Őket. Reméljük, hogy hamarosan már a kezeink nélkül, a tenyereik helyett a tappancsuk fog csattogni a padlón.
Az értelmük is egyre jobban nyiladozik. Mindig elérik valahogy, hogy megértük mit szeretnének. Panni egyre több szót (szófoszlányt :-)) mond ki. Ilyenek a csecse, cica, vau, brum-brum és talán valami anya-féle, de még nem tudatosan nekem szól (sajnos). Barnus mindenre nagyon figyel és csak ö-ö-ö-zik. Nagyon érdekli minden, már a forma-berakó-játéknál is keresi a különböző formák megfelelő helyeit. A karika-torony fakarikáit is szépen rakosgatja a helyére. Panni inkább hadonászik vele, és harapdálja. Mindketten egyre jobban ragaszkodnak a kedvenc dolgaikhoz. Panninak ilyen a nyuszikája, amit bármikor a kezébe adunk és édesen felnyösszint és kényeskedve beledörgöli az arcát a nyuszis szundikendőjébe. Barni is nagyon szereti a kutyusos szundikendőjét, de azért ez nála nem akkora függőség.
Néhány napja vettük észre, hogy Panninak hipp-hopp kinőtt mind a 4 rágófoga. Barninak nagyon nehezen jönnek a fogai. Nem is alszunk ezek miatt 1-2 óránál többet egyhuzamban. Mindent kipróbáltunk már, de semmi. Általában éjfélkor kezdődik a szenvedés. Feláll az ágyban és nem akar visszaaludni. Sokat pörgölődik-forgolódik, felsírdogál, nyöszörög, láthatóan fáj neki valami. Reggel viszont elsőnek ébred. Ezt tuti Apától örökölte, aki nem egy nagyon-nagy alvó, bár amikor alszik, akkor akár tankok is dörömbölhetnének mellette, szundizik, mint a bunda. Viszont nem alszik sokáig és délután sem szeret nagyon aludni. Hát Barni pont ilyen. Reggel elsőnek ébred. Feláll az ágyában, kiköpi a cumit, ami nagyot koppan a parkettán. Ez a jel Anyának, hogy jöhet. Kibugdácsolunk a szülői ágyba, ahol még kb. fél órán át nyugodtan és boldogan hagyja, hogy simizzük a pocakják és a lábait. Amikor megunja átpördül és neki indul a felfedezésnek, ami általában nagy hanggal jár, így Pannus is felébred, aki viszont tutira aludna még tovább. Ő ezt a jó tulajdonságát Anyától örökölte, aki el lehet képzelni mekkora szenvedés, hogy már 15 hónapja nem aludhat 2 óránál többet egyhuzamban. Panni ahogy elalszik (néha könnyen, néha nehezen), de utána mint a bundazsák alszik reggelig.
Nagy izgalommal készülünk az első Mikulásra és az első karácsonyra. Éppen ezért a családi Mikulás partyra még fodrászkodni is elmegyünk, mert Barni sűrű szőkés-barnás haja, már hagy némi kivetnivalót maga után. Reméljük Éva, Ili mama unokahúga felköti a gatyeszt és fazonra tudja majd nyírni Barnuli séróbáróját. Nem lesz egyszerű mutatvány. Panninál nincs ilyen gond. Pöszméte hajúnak hívjuk csak, mert eléggé "fos-talicska" a hajkoronája. (erre persze Judit mama és Ili mama is azonnal felháborodna és nyomban védelmébe venné Panni "gyönyörű" sörényét) De a tények makacs dolgok :-)
Utolsó kommentek