Az Ikrek

Panna és Barna mindennapjai napló szerűen a Családnak, a Barátoknak, s minden kedves kíváncsiskodónak. S nem utolsó sorban a Babáknak, hogy nagykorúan olvashassák mostani gondolatainkat.

Utolsó kommentek

  • FNora: Kedves Szülőtársak, ez könnyeket csalt a szemembe, de komolyan! (2012.04.04. 21:01) Backstage
  • sue69: Sziasztok! Szeretnék írni Barbinak, de nem működik az e-mailcíme!! Kérlek írjátok meg a jó címet: ... (2011.06.12. 11:01) Mese mese mátka
  • Soma Barnabás: Sziasztok! No para Soma is detto. Én kiakadtam, majd volt, hogy nem alhatott csak egy-másfél órát ... (2011.06.02. 21:39) Érik a cseresznye
  • Erika2: Imádnivaló gyerekek! Ezeket a képeket elnézve pedig sajnálom, hogy nincs lányom is... Gratulálok a... (2011.01.11. 13:14) Pipitoll-királylány beelőz
  • krisztike83: Gyönyörű szép babák!!! :) (2010.12.13. 16:47) Fél évesen
  • Utolsó 20

2017.02.22. 14:10 vidbar

2016. dióba belepréselve :-)


img_1846.JPG

És ismét 2017. februárjában emlékeinket összegyűjtve, dióhájban beszámolunk az idővonal megtartása érdekében.

img_2186.JPG 

Az év állatira sok változás hozott. Először is nyakunkon volt az iskola választás kérdése. Két különböző, ám szétválaszthatatlan gyerek esetében próbáltuk megtalálni a legjobb megoldást. Waldorf iskola kezdeményezés indult Esztergomban, aminek nagyon örültünk, mert első körben - és a sok liberális nevelésre ösztönző és számunkra is szimpatikus cikk miatt - ilyen jellegű iskolában gondolkoztunk.

El is mentem egy ilyen beszélgetésre, ahol űrlénynek éreztem magam, a sok nyugodt, kisimult anyuka között. Mindenki párás szemmel mesélte mennyire csalódott a jelenleg elérhető iskolarendszerben, és a nagy stressznek kitett gyermekeiknek a reggeli kása után nem szeretnének mérget adni. Szaladgáljanak, játszanak és le van ejtve a betűk megtanulása. Én, mint egy űzött vad, ki-be rohangáltam a folyamatosan csörgő telefonom miatt, és úgy éreztem, hogy egy másik bolygóra tévedtem. Aztán jött egy olyan fórum, ahol többen és részletesebben bemutatták azt a szellemiséget, ami kezdetben szimpatikus volt nekünk. Sokáig hittük is, hogy ez lesz a nyerő, de végül Tokodra költözött a suli, ami ugyan nem nagy távolság, de nem mertük felvállalni ezt a kötöttséget. Továbbra is agyaltunk, hogy mi legyen.
Egyik péntek délután, a lakóparki szembe szomszédokkal, Ambrus Krisztáékkal cseverésztünk, s mivel Ő a Szent Erzsébet iskolában tanár, elmondta, hogy egy csodálatos tanító néni, Timi néni lesz szeptembertől az egyik elsős tanár. Mit sem hogy, rá pár percre megjelent Timi néni az utcánkban, teljesen véletlenül, akinek rögtön be is mutatkoztunk, Ő meg szaladt a szomszéd kertbe köszönni a Kriszta gyerekeinek, mert ha már ott van, olyan nincs, hogy ne lássa Őket. Isteni jelként vettem én - Péter ilyenekben nem hisz :-) - és el is határoztuk, hogy jobban körbejárjuk ezt a kérdést. Az oviban, egy rendezvény alkalmából bemutatkozott az összes elsős tanár néni minden suliból, s ott is Timi néni volt nekem a nyerő arc. Kriszta leszervezte nekünk, hogy beülhessünk egy órájára, és megnézhessük miképp foglalkozik a gyerekekkel. Azt hiszem ott el is dőlt a dolog. Szívünkbe zártuk Őt, és nem is morfondíroztunk tovább.

img_2510.JPG

img_2493.JPG

img_2498.JPG

Iskolafelkészítés gyanánt a gyerekek elkezdtek Sugár Zsuzsihoz járni, aki logopédus és fejlesztő pedagógus. A gyerekek oda meg vissza voltak érte. Imádták minden percét, amikor hozzá mehettek. Szépen meg is tanulták a betűket, de csak annyira, hogy a suliban már ismerősek legyenek és ne legyen akkora teher a megtanulásuk. Zsuzsi hihetetlen türelemmel és humorral szerette a gyerekeinket, amiért örökre hálásak leszünk neki.

img_1827.JPGimg_1702.JPG
Voltunk Tiszakécskén egy nagy családos wellness hétvégén, ami szuper jó volt. Docca papáékkal és Petyáékkal együtt pihentünk, amit az összes gyerek végtelenül élvezett.

Májusban sajnos ki kellett költöznünk a lakóparkból, mert eladták a házat, amit béreltünk. Így a legjobb megoldás az lett, hogy Ili mamáék házába költöztünk, aminek a gyerekek végtelenül örültek. 

img_2428.JPG

img_2412.JPG

Viszont így lett egy nyuszink, Zokni. Édes fehér nyuszi volt, akinek az elején nagyon örültek az Ikrek és Katuska, de később már csak mi ketten Ili mamával takarítottuk a nyuszibogyókat, meg adtunk neki enni. Jobbnak láttuk visszavinni a családjához. Ma már négy kisnyuszi boldog anyukája.

img_3355.JPG

img_2952.JPG

Túlestünk az ovis ballagáson is. Sírtunk-rítunk, de ez az élet.

img_2689.JPG

img_2683.JPG

Jött a nyár, amit Horvátországban és a Balatonon töltöttünk. Állati jó volt. A képek igazolják is. Olyan szerencsénk volt, hogy a nyaralást lezáró 4 napot Funtek Anita barátnőmmel és három gyermekével - akik Miami-ban élnek -  töltöttük Balatonfüreden. Megaszuper volt.

img_3013.JPG

img_3021.JPG

 

img_2980.JPG

img_3002.JPG

img_2991.JPG

 

Megtartottuk a gyerekek első szülinapi zsúrját. Sanszos, hogy nem lesz több.... :-) Őrjöngés, kiabálás, kupi..... De cukik voltak. Feladatokat kaptak, locsoltuk őket slaggal, ettünk hot-dogot és tortát. Jó móka volt. 

img_3223.JPG

img_3230.JPG

Aztán jött a suli....
Izgalommal mentünk, de minden jól ment. A mai napig tetszik nekik, egyedül a reggeli ébredéssel vannak gondok. Visszapattantunk az időben és az álmos ivadékaimat reggelente öltöztetem, mintha bölcsibe mennénk.
Az iskola kezdésekor még úszni is jártunk hétfőn és pénteken, erről a hideg és a lustaság miatt lemondtak a gyerekek. Remélem, ha kitavaszodik vissza esz minket a fene Attila bácsihoz az edzésre.
Pancsuri természetesen tartotta magát a lovakhoz és elkezdett lovagolni ősszel Nyergesen, míg Barnesz Marcival - régi ovistárs - teniszezik továbbra is. Persze a karjában lévő vas miatt a jobb kezét nem használhatta, de Vidra Federer Barnit ez nem tántorította el a salaktól. Tolta bal kézzel.

img_3376.JPG

 

img_3380.JPG

 

Barnuli karjából aztán végül szeptemberben kiműtötték a vasakat, kicsit edzettebb lélekkel, de hasonlóan rettegve mentünk az öt perces műtétre. DE! Kint van, vége, el is felejtjük és soha többet nem beszélünk róla, csak úgy, mint Harry Potter a "tudod ki"-ről.

img_3709.JPG

img_3716.JPG

img_2800.JPG

img_3204.JPG

A karácsonykor már Panninak főleg rajzos és művészeti dolgok jutottak, Barninak meg lego minden mennyiségben.

img_1991.JPG

img_2282.JPG

img_2315.JPG

Ősszel, a szünetben Villányba vittük a gyerekeket, mert hosszasan és állandóan panaszra húzták a szájukat, amikor mi oda mentünk. Nagyon jól érzetük magunkat, wellness-eltünk, kirándultunk és megnéztük az épülő szállodát, amin dolgozom.

Szilveszterkor a Varsányi család vendégei voltunk, nagyon jó buli volt.

És eljött a 2017. 

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://pannabarna.blog.hu/api/trackback/id/tr812281653

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása