Némi nagyképűséggel kijelenthetjük, hogy szobatisztává váltunk. A bölcsiben kifüggesztett tájékoztató szerint, az a gyerek, aki a "nagydolgot" - nevezzük nevén: kakát - már tudatosan pelusba kívánja nyomni, már szobatisztának tekinthető. Így hatalmas arccal jelenthetjük a nagyvilágnak: SZOBATISZTÁK vagyunk. 
Egyre ritkábban csurranik ki a pisi, összepiszkolva a szobát, szőnyeget miegymást. Egyre kevesebb pelus fogy - Panninak este már nem is kell egy hónapja kb. Barnuskánál próbálkoztunk már, de sajnos teljes ágyneműcsere lett a vége, így inkább Őt még bepelusozzuk éjszakára. Napközben csak a nagy játék heve akadályozza meg időnként, hogy a bilibe, vagy a WC-be csurizzon a szerszám.
Az elmúlt hetekben volt sok minden:
Barni névnap, ahol természetesen Panninak is kellett némi ajándékot kapnia, mert a mi kicsilányunk lelke nehezen viselte volna, ha Ő kimarad az özönből. Igyekeztünk érzékeltetni vele, hogy az az ünnepség Barnikáról szól, s ezért Ő kapja a nagyobb és több ajándékot. Sikerült is, mivel senkiben nem maradt hiányérzet. Azt persze mondanom sem kell, hogy baromira várja a saját névnapját, mert a listája igen hosszú. Minden nap beleszeretünk valamibe. Legutóbb Willner Dórika rózsaszín hiper-szuper háromkerekű babakocsijába. Ilyet feltétlenül kapnia kell - állítása szerint.
Közös ajándékuk - amit Barni is kapni fog - az a mikrofon. Általában ceruzával, vagy fakanállal a kezükben énekelnek fülsüketítő hangerővel. Egyébként még mindig nagyon szeretik a zenéket. Autóban más nem is szólhat, mint a saját cd-jük. Néha észre sem vesszük, hogy Apával kettesben is az szól mellettünk :-)
Voltunk Balatonon is, de fürdeni akkor még nem lehetett. Lefelé menet - a bölcsis gyereknap után - megálltunk Veszprémben az állatkertben, ami nagyon élvezetes volt. Rácsodálkoztak az hatalmas állatokra, bár sokat belőlük nem láttunk, mivel valószínűleg az ebéd utáni szieszta idejére érkeztük. A Veszprémi állatkertet mi eddig nem ismertük, így mi is nagyon meglepődtünk, amikor tapasztaltuk, hogy micsoda óriási területet kell bejárnia az idelátogatónak. El is
fáradtunk piszkosul.
A balatoni hosszú hétvége Ili mamával és Docca papával szuper volt. Játszottunk, ettünk, csavarogtunk. Buliztunk Noellel, Kunival és Robival, amit már nagyon vártunk. Nagy öröm volt találkozni ismét velük.
Azóta betegeskedtünk is egy kicsit. Büszkén hirdettük magunkról, hogy február óta nem voltak betegek az Ikrek. És tessék. Benyeltünk egy tüsszös mandulagyuszit. Néhány napot otthon kellett tölteni, így sajnos lemaradtunk a bölcsis ballagásról. A tarisznyát és az összes műalkotást, amit a gyerekek bölcsis pályafutásuk alatt készítettek, mind megkaptuk csodaszép mappákba rendezve. A bölcsi persze tart még, igazából július 23-ig, utána indul a szünet. Az Ikrek még erre ráhúznak majd egy hetet, mivel mázlinkra Valika lesz az egyik ügyeletes dadus, így mi is maradunk. Legalább vele lehetünk még egy kicsit, a nagy elválás előtt.
Régen beszéltünk már az alvással kapcsolatos nehézségekről.
Mostanában az elalvással küzdünk. Barnika a rendszerek embere, szereti, ha minden a maga megszokott módján történik és a változtatások beillesztése némi akadályokba ütközik. A menet a következő: az esti pancsi, ahol általában a csempére ragasztgatjuk a kirakósokat, majd kedvük szerint meghatározzák kivel szeretnének törölközni és öltözni. Általában Anya van ezzel a feladattal megbízva, bár így nyáron pikk-pakk magunkra dobjuk a könnyű kis pizsit és már kész is. A tejet kizárólag Apa készítheti, ebben nem ismerünk tréfát. Utána kötelezően Anna, Peti és Gergő mesék következnek, melyeket az Ikrek saját maguk választanak. A képek alapján már régóta tudják, hogy melyik mese melyik. Anya már marhára unja az összes mesét, szinte kimondhatatlan öröm amikor találunk egy olyat, amit "csak" tízszer olvastunk már el. Ebből a sorozatból kb. 8-10 könyvünk van, de nagyon érlelődik bennem, hogy újakat vegyünk. Csak azért, hogy én is (Anya) is élvezzük.
Mese után a fogmosás, ami szintén kény és kedv szerint történik. Néha Apa néha Anya nyomhatja csak a fogkrémet a fogkefére, néha fehéret és néha csak málnásat. (ami ugyan lányos, de azért Pannika megengedi, hogy Barni is nyallintson belőle egye fene) A fogmosás Barnesznek nagyon megy, ügyesen sika-mikálja a fogacskáit, Panna leginkább lenyalogatja a fogkrémet és repetázik belőle. A sikálás már nem annyira fincsi, így azzal egy kicsit szenvedünk. Utána irány az ágy. Csakis Apa jöhet ilyenkor. Kötelezően királyfi és királylányos kitalált mese, közben bodza szörp csőriből (még jó, hogy fogat mostunk előtte :-)) aztán a küzdés. Időnként még Anya is kell, hogy énekeljen, meg Apa, hogy ott feküdjön velük. Ha minden stimmel és Barneszka kipipálhatta az összes kötelező feladatot, pillanatok alatt a Vaucival elaltatja magát. Pannika mindent kitalál, hogy ne kelljen aludni. Még 2-3x elmegyünk pisilni, még babát és egyéb mütyürt választ az alváshoz és így tovább. Fél 10 körül elcsendesednek végre és nekünk jártányi erőnk sem marad másra, mint bezuhanni az ágyba.
Minden napunk arról szól, miképp fáraszthatnánk le Őket a legjobban, milyen izgalmas programot szervezzünk Nekik, minek örülnének a legjobban és milyen egészséges kaját tálaljunk eléjük. Mi magunknak lassan teljesen megszűnünk létezni, de ez így van jól.
A kajára vissztérve, mostanában a tuti tv nézés - pontosabban Peppa malac mesenézés - közben szendvicset majszolni. Egyszer ezt megmutattuk, azóta Pannika teljesen oda van ezért. Mindig mondja: Holnap is hozol szendvicset? Próbálunk leszokni róla, de olyan jó az a kis csend, amíg nézik a kedvenc mesét és az ágyban, tálca fölött mindenféle kosz és káosz nélkül képesek enni. Miért van az, hogy az asztalnál erre teljesen képtelenek? Na mindegy, egyelőre szendvicsezünk és Peppát nézünk, ami egyébként egy tök édes kis mesesorozat egy malackislányról és annak családjáról. Imádjuk.
Néhány apróság még róluk:
Mostanság mindent kategorizálnak. Meghatározzák mi fiús és mi lányos. Pannika mindenből kizárólag rózsaszínt szeretne, még a fagyit is így választja. Barnikának mindenből kék kell, de fagyiból általában a csokisat favorizálja. Egyébként, ha tehetné csak csokit enne, de hála istennek viszonylag ritkán hisztizik érte, így talán hetente-kéthetente eszik meg 1-2 kindercsokit. A gyümölcsökkel kezd kibékülni talán. Már megeszik a görögdinnyét, a sárgabarackot és az őszibarackot. Panninak természetesen minden gyümölcsöt megeszik, talán a sárgadinnye az egyedüli, ami nem csúszik annyira. Ami mindig jöhet mindkettőnél: tarhonya, tészta (bármilyen), virsli és szalámi.
Méreteik:
Panni 99 cm, 18,1 kg és 26-os lába van
Barni 101 cm, 16,2 kg és 27-es lába van.
A cumi és mellé a Nyuszi/Vauci még mindig nélkülözhetetlen kellék. A bölcsiben csak alvásnál használják, otthon többször hozzájuk bújnak. Tudják jól, hogy az oviban nem nagyon lehet majd ilyeneket vinni, de egyelőre még nem látják ezt gondnak. Büszkén mondogatják, hogy az Aranyhegyi oviba mennek majd nemsokára.
Délutánonként mostanában strandolunk, amit kimondhatatlanul szeretnek. Ki sem akarnak jönni a vízből, otthon is - a Petyáéktól kapott - medencében egyre ügyesebben merülnek a víz alá. Igazi kis vidrák.
Egyre többet focizunk, kergetjük a labdát, és csintalankodunk a szomszéd fiúkkal Szabival és Rolanddal. Nagyon szerencsések vagyunk, mert a szomszéd fiúk igazán jó arcok és nagyon szeretik a mi két kis Mütyürünket. Roland persze (a kisebb) ördögebb és viszi bele Barnikát a rosszaságba, de ez mind nem számít, amikor látjuk milyen jól mulat a banda.
Utolsó kommentek