Az Ikrek

Megtörtént az első jelmezbál, ahol a mi kicsi-pici babáink, saját választásuk szerint beöltöztek. Két és fél éves öntudatuk szerint, szerényen királyfinak és királylánynak óhajtottak beöltözni, és természetesen mi szülők ehhez minden segítséget meg is adtunk. Csuda klassz jelmezeket vásároltunk, csillogó-villogó koronákkal. A jeles nap előtt körülbelül ezerszer néztük meg Bogyó és Babóca jelmezbálos rajzfilmjét, és aznap éjjel már hajnali kettőkor felébredtek az Ikrek jelezvén: Megyünk a jelmezbálba.
Panni már a ruha megvásárlása után azonnal abban szaladgált otthon. Barnika megijedt a ruhától és többszöri próbálkozásunk ellenére sem akarta felvenni. A koronától is tartott egy kicsit, de okosan leraktuk az asztalra, hogy barátkozzon vele. Egyszer csak fején a koronával, mosolyogva sunnyogott oda hozzánk, várva kicsattanó örömünkre. Ez természetesen meg is történt, és olyannyira felbátorodott ettől hogy le sem vette csillogó kis fejdíszét.
Eljött a várva-várt nap. Nagy izgalommal készültünk, mentünk, öltöztünk. 
Panni belebújt pompás kis rucijába, ezüstösen csillogó balerina cipőjébe, így Ő igazi kis királykisasszonnyá változott percek alatt.
Barnesz közölte, hogy a ruha nem, de a korona igen. Ő így aztán Vidra Barninak öltözött az első jelmezbálján. 
Volt nagy buli, süti tánc és ének orrba-szájba. A mi két Mütyűrkénket le sem lehetett söpörni a táncparkettról. Megállás nélkül ropták mindenkivel. Nagyon élvezték, és persze mi is. Reméljük, hogy jövőre Barnika is feldobja magára a jelmezt.
Másnap ismét bulizott a csipet-csapat, hiszen Virikének volt a 30. meglepi szülinapi bulija. Barnika először nem akart bemenni az ismeretlenek közé, de néhány perc múlva megenyhült és vígan szaladgált utána Ő is. Panninak semmi gondja nem volt, azonnal feloldódott, szaladgált evett, ivott, táncolt. A végén annyira belejöttek a szórakozásba, hogy mikrofonba énekelték Virágnak a "Boldog-boldog szülinapot...". Nagyon jól érezhették magukat, mert a mai napig emlegetik "Viii buliját".