Megint kicsit lemaradtunk az események sokaságában.
Történetünk kezdődik ott, hogy a múlt hét előtti hétvégén Apa megint Wildalpenben volt, s így a Kicsik a hétvégét Anyával fent, Ili mamáéknál töltötték. Pénteken napközben Barni hányni kezdett, de a gyerekorvos szerint ez még nem volt olyan nagy baj. Szombaton vendégeink voltak Regina a kis Jankóval és Hajnal, Anya barátnői jöttek és a kertben játszadoztunk. Az Ikrek iszonyú nyűgösek voltak, de egyéb probléma nem volt, ezért is bátorkodtunk vasárnapra beiktatni egy igazi plázás shoppingolást (hisz Joy napok voltak :-)). Délelőtt neki is indultunk Ili mamával, Docca papával és Évivel, hogy körülnézzünk a Westendben. Odaértünk, nézelődtünk, ebédeltünk, majd a Babák felváltva hánytak, de főleg Barnika. Ő gyakorlatilag mindent kihányt, amit aznap evett. Ennek ellenére mindketten mosolygósak és láztalanok voltak. Ili mama viszont egyre rosszabbul volt, Ő is többször hányt a Westend mosdójába. A vásárlás befejezése után Barnus mégegyszer kidobta a taccsot, így a nagy ijedtség miatt - és a gyerekorvosunk jóváhagyása mellett - elvittük a gyerekeket a Heim Pál Gyerekkórház sürgősségi osztályára. Ott megvizsgálták őket, amin persze mosolyogtak, majd elhelyeztek minket egy megfigyelő részlegben. Itt 4 és fél órán keresztük csak kórházi teát kaphattak és figyelték Őket. Borzasztó hisztit produkáltak, hiszen mindketten már nagyon éhesek voltak addigra. A lényeg végülis az volt, hogy ne jöjjön ki a tea. Ez sikerült is. Időközben Ili mamát átvitték a László Kórházba, hiszen Ő is egyre rosszabbul lett. Szegényt bent is tartották. (csak szerdán jöhetett haza) Mikor lejárt a megfigyelés, és megkaptuk az utilaput addigra Apa is befutott, aki előtte Ili mamának vitte be a szükséges cuccokat a kórházba. Anya már kifelé jövet érezte, hogy baj lesz, de azt hitte, hogy pusztán az egész napi kaja-nélküliség miatt érzi magát gyengének, de sajnos tévedett. Leányfalun az út szélén Ő is kihányt mindent, és ezt folytatta otthon is. Szegény másnap teljesen használhatatlan volt, így Apa is Judit mama látta el a Kicsiket, akik ugyan nem hánytak, de nem is ettek olyan jóízűen és főleg annyit, amennyit szoktak.

Egész múlt héten gondosan figyeltünk a Picik étkezésére. Nem is ehettek mást, mint tápszert, krumplit, répával és pipimellel és persze sok-sok teát. Hála Istennek Panni is ivott végre jó sokat. Barni még szerdán egy kicsit megijesztett minket, mert hányt még egyszer, de az valószínűleg a túlzott falánksága miatt történhetett meg. Szerdán még Docca papa is kifeküdt, akit csütörtökön Eszter követett. 
Szerencsére mára visszatért az étvágy, de biztonság kedvéért még isszuk a probiotikumot, és az Isostart is csak kedden hagytuk abba.
A héten, kedden konduktornál is voltunk, aki elégedett volt a Kicsik mozgásával. Barni gyakorlatilag állandóan a hasára fordul, vissza még nem nagyon akar sikerülni, Panninkon pedig beragadt a rükverc, állandóan kúszva tolat. Pörögni még nem akar, de minden irányba forog hason a hőnáhított tárgyak után, ezt Barni is megteszi természetesen.
Mivel iszonyú rossz volt az idő az elmúlt napokban, sajnos nem tudtunk sétálni, amit az Ikrek már éreznek is. Próbálkozunk új játékokkal, és persze sok-sok mászást segítő tornával. Néha nagyon nehéz lekötni Őket. Barnikának ráadásul sokszor fáj a pocakja, aminek okát még nem sikerült kideríteni. Apa szerint csak a hányás utóhatása, de Anya szerint ez összefüggésben van a új 2-es tápszerrel. Meg is fogjuk kérdezni a doktor nénit.

A hétvégén Apa megint Ausztriában lesz, így Ili mama is és Judit mama, Öcsi papával együtt  jönnek majd segíteni a Kicsikhez.
Ismét vot méregetés: Panni 71 cm és 8320 g, Barni 76 cm és 9240 g. Az egyre több mozgás és valószínűleg a hányásos esett miatt az elmúlt három hétben Panni súly nem változott, Barni pedig egy kevesett fogyott is.