Az Ikrek

Ugye próbálkozunk a felnőttes, kanállal történő evéssel. Nagy kedvenc lett a répás krumpli főzelék. Azért a kanál mellett néhány falat jut az arcra és partedlire is. A fogzás miatti kézrágás persze evés közben is folyamatosan meg van, így öklükkel nagy sikerrel tudják szétkenni a ruhájukon a főzeléket.

Megemlítendő még a tegnapi este. Barni egésznap nem volt hajlandó aludni, valószínűleg ez lett kálváriánk alapja. Babaúszás után velem jöttek haza az Ikrek, Barbara elment edzeni. A hazaúton álomba merültek, itthon is aludtak még, örömöm nagy volt, lesz egy csendes órám. Öt percen belül Barni ébredt, iszonyú nyűgösen, egyre erőteljesebb sírással. Erre Panni is felébredt, először nézte Barnit, jó testvérként aggódva. Barni átváltott üvöltésbe, fuldokló köhögést produkálva közben. Panni is elszontyolodott, majd könnyezve sírni kezdet: Úr isten mi lehet az én testvérkémmel? Barninál próbálkoztam teával, ennivalóval, sétával, játékkal, rázással, cumival, de semmi eredmény. Odáig jutottunk, hogy mindig azon gyermek volt a kezemben, amelyik jobban sírt, üvöltött. Cirka egy óra után megérkezett Ili mama, a lépcsőházban a földszinten hallotta a mennydörgést. A döbbenet miatt, hogy mi történhetett, repült fel a lépcsőkön. Néhány percen belül megérkezett Barbara is. Innen már eredményesen kezeltük a problémát, Ők Pannival a fürdőszobában foglalkoztak, én pedig Barnival a szobájukban. Így nem ingerelték egymást, külön külön megnyugodtak. Remélem ez volt az utolsó eset!!! :)